Óragyártás a Danuvia gyárban

 

A közlés a Gáspár Ferenc –Mann Miklós szerzőpáros: Danuvia Központi Szerszám és Készülékgyár története 1920-1970 című, Budapesten, 1971-ben megjelent ipartörténeti kötetének, a 40-69. oldalon található, az óragyártásra vonatkozó részleteit tartalmazza.

A szögletes zárójelben [   ] található megjegyzések, kiegészítések tőlem (Krauss Péter) származnak. Igyekeztem betűhíven rögzíteni a kötetből beszerkesztett szöveget.

[A Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban] „Teljesen új termelési ágat jelentett Budapesten az óraműves gyújtó gyártására való berendezkedés. Az óraműves gyújtó a légvédelmi tüzérség páncélgránátba tartozó szerkezete volt, amely a gránát felrobbanásának idejét szabályozta. A gyártásra való felkészülést 1939-ben kezdték meg, a hozzávaló berendezést Svájcból szerezték be. A svájci cégekkel kötött megállapodás értelmében a Danuvia a vásárolt gépekkel óragyártást nem folytathatott. A gyártás 1940-ben indult meg, előbb a magyar, majd a német hadsereg részére szállítottak óraműves gyújtót. A kapacitás kezdetben napi 500 darab volt, ezt a mennyiséget 1941-ben már kétszeresére emelték… [A háború alatt folyamatosan készültek ezek a szerkezetek.] …

A Budapesten maradt óraműves gyújtó részleg egészen [1945.] január 2-ig dolgozott …
1945. január 5-ről 6-ra virradó éjszaka egy 10-12 főből álló szovjet harcoló alakulat elfoglalta a gyárat…
A Danuvia 1945. január 15-től kezdve a szovjet hadsereg részére dolgozott és javított fegyvert a magyar demokratikus hadseregnek is…

A gyár békeprofiljának kialakítását végül is a jóvátételi szállításokba való bekapcsolódás döntötte el. 1945. május 25-én az Iparügyi Minisztérium felszólítására a gyár vezetősége elvállalta asztali órák szállítását. Az előkészítő tárgyalások után 1945. június 25-én kiadott rendelés szerint „a Magyarország által Szovjetuniónak a hadműveletek és az orosz területek megszállása során okozott károkért” az 1945. június 15-én kötött szerződés értelmében 300.000 darab asztali órát kell szállítani 1946 január elsejéig havi 60.000 darabos tételekben.

Az órarendelés hosszabb időszakra eldöntötte a Danuvia békeprofilját. A gyár vezetősége sok egyéb meggondolás mellett abból indult ki, hogy az óraműves gyújtógyártó részleg többé-kevésbé épen maradt és bizonyos átalakításokkal képessé lehet tenni óragyártásra is. Ezenkívül számításba vették az e téren már kialakult termelési tapasztalatokat is.

Ismeretes, hogy egy új termékfajtára való áttérés minden esetben komoly előkészítést, az anyagi-műszaki feltételek megteremtését igényli. Az óragyártás megindításakor 1945 nyarán ezek a feltételek nem, vagy csak igen kis mértékben voltak meg. Ezért az óragyártásra való berendezkedés, majd a gyártás megindítása egy viharos, sok nehézséggel és küzdelemmel eltöltött korszakot hozott a gyár életébe.

Az óragyártás teljesítésére az Iparügyi Minisztériummal együttműködve munkaközösséget hoztak létre, melynek feladata volt többek között a nyersanyagok és félkész termékek szállítása, a Danuvia az alkatrészek kimunkálását és az órák szerelését végezte. Már 1945 nyarán világossá vált, hogy az első hatvanezres tétel szállítása határidőben nem történhet meg. A szerződésben előírt mintapéldányok is csak augusztus 21-re készültek el, amelyeket azonban megfelelő minőségű rugók és fogaskerekek hiányában a szovjet átvevő szervek nem fogadtak el. Szeptember elején sikerült a megfelelő mintapéldányokat elkészíteni, de eközben világossá vált, hogy a magyar ipar – amely különben sem volt óragyártásra berendezkedve – nem tud megfelelő mennyiségű és minőségű alkatrészeket, elsősorban rugókat szállítani, sőt bizonyos szerszámok is hiányoztak.

1945 őszén kezdődött hosszadalmas előkészület után került csak sor arra, hogy december folyamán a vállalat megbízottai Svájcba utazhattak és onnan rugókat és szerszámokat vásároltak…

A gyár műszaki és kereskedelmi vezetése nem tudott megbírkózni az óragyártással, olyannyira, hogy 1946 augusztus elsején a nem teljesítés miatt a Jóvátételi Hivatal az egész órarendelést törölte. Ez a lépés a szállítások nem teljesítése miatt indokolt volt, de kockára tette az üzem egész létét…

Szeptember 16-án az üzemi bizottság ülésén Häusler József elnök bejelentette, a vállalat katasztrofális helyzetbe került, az üzemi bizottság nem tudja teljesíteni a bérfizetésre tett ígéretét. Az utolsó pillanatban a Gazdasági Főtanács sietett a Danuvia segítségére, egymillió ötszázezer forintos átállási hitelt bocsátott a vállalat rendelkezésére…

Az 1946 szeptemberében kapott átállási hitel átmenetileg stabilizálta a vállalatot, fedezte az óragyártásra való áttérés, a felszerszámozás költségeinek jelentős részét, lehetővé tette az alkalmazottak illetményeinek kifizetését.

Az óragyártás igen lassan futott fel a rentabilitást biztosító mennyiségre. Ezt a mennyiséget a Gazdasági Főtanács által kiküldött revizorok napi 600 darabos termelésben jelölték meg. Az óratömeggyártásban sok akadállyal kellett megküzdeni a gépek pontatlansága, az anyag egyenlőtlensége és rossz megmunkálhatósága miatt.

November folyamán 19 000 órát állítottak elő. Jellemző a termelés egyenetlenségére, hogy az első félhónapban 7972 db, a második félhónapban 11.000 darab volt a gyártott mennyiség. Az első félhónapban 4.935 db volt hibás, kijavítás után is több mint ezer óra került selejtbe, a második félhónapban a nagyobb mennyiségből csak 3.566 db volt hibás és mindössze 279 db vált selejtté. Ez a 19.000 darabos teljesítmény már biztosította volna a rentabilitást, de a termelés továbbra is ingadozott és különösen sok gondot okozott az értékesítés.

[A számokat áttekintve az a valószínű, hogy az eredeti forrásban a jóvátételi szállítás felirat egy sorral feljebb került.]

Az 1946 folyamán kiszállított összes órák száma 14.716 darab, amelyből a jóvátételi szállításra mindössze 6.435 db került, eladásra 7.161 darab jutott…

Jogosan merül fel az a kérdés: helyes volt-e az óragyártásra való berendezkedés. A kérdést a szükség döntötte el… A döntés helyessége mellett szólt az a körülmény is, hogy Magyarországon ilyen típusú – elsősorban ébresztő – óra gyártása nem folyt. A Danuvia által előállított órák minőségileg megfeleltek, minden vizsgálat versenyképesnek minősítette az órákat még a külföldi piacokra is. Hangzottak el olyan vélemények is, hogy túl precízek, minőségük 41%-kal jobb a Junghaus órákénál.

A vállalat vezetése nagy erőfeszítéseket tett az óraértékesítés megoldására. 1946 második felében komoly kilátásokkal kecsegtető exporttárgyalások indultak meg. Ausztriában és Svájcban sikerült angol számlára 20.000 db órát eladni, kedvező tárgyalások folytak dél-amerikai szállításokra vonatkozóan is. Érdeklődés mutatkozott svédországi és dániai üzletfelek részéről mintegy 20.000 óra szállítására. Az exportár 4,5 dollár körül mozgott. Az 1946 végén – 1947 elején folytatott exporttárgyalások eredményeképpen a gyár foglalkoztatottságát 4 – 5 hónapra biztosító rendelésekre volt kilátás…

Az 1947-es év azonban még tele volt küzdelmekkel és nehézségekkel. A műszaki vezetés az üzemi bizottsággal együttműködve az óragyártás havi 20.000 darabra való felfuttatását tűzte ki célul. Ez a célkitűzés azonban az év folyamán irreálisnak bizonyult. Rendkívül nagy volt a termelés ingadozása. 1947 június utolsó hetében 4.200 órát gyártottak, júliusban 12.432 db-t, augusztusban csak 7.536-ot.Az eredeti terv szerint júniusban 16.000 db, júliusban 18.000 db, augusztusban 20.000 db órát kellett volna gyártani. Az augusztusi termelés az előirányzat 50%-át sem érte el. Az elmaradás fő oka a nyersanyaghiány volt…

Továbbra is sok gondot okozott az elkészült órák értékesítése is. A belföldi piac a termelt mennyiségnek csak kb. egynegyedét tudta felvenni, az export körül állandóan újabb és újabb nehézségek merültek fel. A belföldi értékesítést a vállalattal kötött szerződés szerint az Órakereskedelmi Rt. végezte. Az Órakereskedelmi az órákat a Danuviától 52 forintért vette át és 92 forintért hozta forgalomba, közel 100%-os haszonnal. Ugyanakkor a Danuvia veszteségesen adta el az órákat, a gyári önköltsége 60 forint körül mozgott. 1947 augusztusában, az Órakereskedelmivel kötött szerződés lejártakor az üzemi bizottság saját kereskedelmi szerv felállítása mellett foglalt állást, ehhez azonban a felettes szervek nem járultak hozzá. Hosszas tárgyalások után az Órakereskedelmi Rt. vállalta 42.000 óra eladását, rajta kívül vidékre a Hangya részére 15.000, a NIK [Nehézipari Központ] és a MÁSZ (Magyar Állami Szénbányák) dolgozói részére ugyancsak 15.000 óra szállítását vállalták kedvezményes áron. Az export is akadályokba ütközött, a magyar óra teljesen új volt a világpiacon. 1947. március 1-én a gyár svájci megbízottja többek között azt kérte, hogy az órákba legalább azt írják rá „svájci alkatrészekből gyártott ébresztőóra!” Az ár magasnak bizonyult, a szerkezet túl jó volt ébresztőórákhoz képest. Az ébresztőóra a háború előtt főleg német gyártmányú tömegcikk volt, sajtolt fogaskerekekkel, húzott profilacélból készült meghajtó kerekekkel…

A kedvezőtlen képet enyhítették a jobbnak látszó kilátások. Az óragyártás felfejlődése 1947 decemberében befejeződött, a tervek szerint 1948 januárjában 25.000 db, februárban 34.000 db, márciustól havi 40.000 órát kívántak gyártani. Ez a termelési volumen nemcsak a kiadások fedezését biztosította, hanem feltételezte a fogótőke képzését is. Kedvezőek voltak az exportlehetőségek is. Hollandia részére 170.000 darab órára, Svédországba 12.000 db-ra, Olaszországba 10.000 darabra szóló kötés volt, kilátásba volt helyezve egy amerikai rendelés mintegy 100.000 darabra, tárgyalások folytak Hollandiába további 200.000 db, Ceylonba 160.000 óra szállítására. Belföldi eladásra 120.000 óra volt lekötve, ezenfelül a Gazdasági Főtanács kilátásba helyezte kb. kétezer db blokkoló óra megrendelését ötmillió forint értékben…

Amint az előzőekben láttuk, a háború befejezése után a fegyvergyártás megszűnése miatt, a gyár új termék – az ébresztőóra – gyártására állt át. A gyár kollektívája az államosításkor [1948. március] átlag havi 13.000 db óra termelésénél tartott. A műszaki-szervezési feladatok megoldása után a vállalat célul tűzte ki, hogy a termelést fokozza, s elérje a havi 40.000 db ébresztőóra előállítását. Ezt már az államosítást követő első hónapban a dolgozók megfeszített munkájával sikerült is elérni, s így az 1948. május 1-i felvonuláson már magukkal vihették a 40.001-ik órát. Ezután a gyár minden hónapban legyártotta ezt a 40.000-es előirányzott mennyiséget.

De a belföldi piac nem volt képes felvenni a gyár teljes termelését, s az a magáncég, amely a Danuvia óraexportját intézte, szintén nem volt felkészülve ilyen mennyiség értékesítésére. Az exportlehetőséget nehezítette az a körülmény is, hogy a háború alatt megrongálódott német óragyárak újból elkezdték a termelést és óráikkal elárasztották a nyugati piacot. Néhány hónap alatt ezért több mint 300.000 óra halmozódott fel az üzem raktárában. Ekkor az iparigazgatóság kezdeményezésére a vállalat vezetője és az exportcég tulajdonosa nyugat-európai körútra indult, s sikerült is a felgyülemlett raktárkészletet – valamivel a világpiaci ár alatt – eladniuk.

Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy az adott piacviszonyok között – elsősorban a hazai piac gyenge felvevőképessége miatt – a Danuviának át kell állnia az óragyártás helyett új, jövedelmezőbb termékek gyártására. Tény, hogy a Danuviának komoly érdemei vannak abban, hogy hazánkban az óragyártás meghonosodott, mert a Danuvia konstrukcióját kisebb módosításokkal napjainkban is gyártják.

[A Danuvia a berendezéseit és fel nem használt alkatrészeit, félkész termékeit az Óragyárnak, illetve a MOM-nak adta át. Az Óragyár termékei közt találhatunk eredeti Danuviás szerkezettel készült ébresztőórákat. A MOM pedig többszöri gyártmányfejlesztést követően az 1980-as évek végéig gyártott ébresztőórákat is.]

A következőkben korabeli dokumentumokkal egészítjük ki a Danuvia óragyártásának történetét:

Reklám, a Magyar Óra- és Ékszeripar 1946. november 28-i számának 2. oldalán.

Reklám, a Magyar Óra- és Ékszeripar 1947. január 23-i számának 1. oldalán.

Reklám, a Magyar Óra- és Ékszeripar 1947. március 6-i számának 1. oldalán.

Négynyelvű termékismertető valószínűleg 1947-48-ból. (forrás „Vatera” internetes piac)

Danuvia óragyár, 1947. augusztus 8. (Ismeretlen fotóadatbázisból)

Tájékoztatás, a Magyar Óra- és Ékszeripar 1947. szeptember 22-i számának 5. oldalán.

Reklám, az Órás- és Nemesfémiparos 1948. május 31-i számának 2. oldalán.

Ismertetés az Órás- és Nemesfémiparos 1948. július 1-i számának 2. oldalán.

Dombóvár, 2019. június 14.
Krauss Péter